Visszatérés az anyához - Száz éve született Murray Bookchin, a social ecology megalapítója

Ecology of Freedom című főművében olvastam, hogy a „szabadság” fogalma először egy ékírásos sumér agyagtáblán jelenik meg. Kifejezésére olyan piktogramot használtak, amelynek „szó szerinti”, vagyis kép szerinti értelme: visszatérés az anyához. A sumérok tehát (még? már?) tudatában voltak, hogy az ember csak ott lehet szabad, ahol szeretettel fogadják. Aki az anyjához visszatér, testvérei körében találja magát. Szabadság és a testvériség egymástól elválaszthatatlanok, a két fogalom nem véletlenszerűen kerül majd egymás mellé a francia köztársaság alkotmányában. A társadalom intézményei ugyanis vagy a másik ember elnyomására, vagy a másik ember felszabadítására szolgálnak. Tertiam non datur! Csak mások jóvoltából, másokkal és másokért élhetünk szabadon. És csak egymás szabadságáról gondoskodhatunk. A (politikai) szabadság nem egyéb, mint a különbségek elismerése. Azt jelenti, hogy bátran különbözhetünk egymástól. Az ember ugyanis különbözni szeret, az egyenlőséget nem kedveli. Egyenlőséget csak akkor követel magának, ha az együttélés olyan kényszerintézmények keretei közt zajlik, amelyek megfosztják szabadságától. Ennyi és nem több az emberi társulások ökológiája. Ha társadalmi viszonyainkból eltűnne az elnyomás és a kényszer, állítja az öko-anarchizmus harcias apostola, s a kölcsönös tisztelet lépne a helyükbe, akkor létforrásainkhoz is tisztelettel közelednénk. Felhagynánk a természet feletti uralom gyermeteg elképzelésével, inkább harmonikus együttélésre törekednénk az élővilággal, s nem kizsákmányolni igyekeznénk. Én ezeket tanultam annak idején Murray Bookchintól, és már nem is tudnám megmondani, hol kezdődnek az én nézeteim, s hol végződik az ő tanítása (melynek egy része számomra egyébként teljességgel elfogadhatatlan). De létezik-e egyáltalán olyan, hogy „saját” gondolat?

Lányi András