"Az Alaszkától Szibériáig pusztító erdőtüzek látványa mellett „hatvannyolcas hóbortként” kifigurázni a klímaváltozás ügyét nem csak ostobaság. Aki a politikai gondolkodás globális-lokális tengelyén az utóbbi oldalon áll, annak azzal is számolnia kell, hogy a valóság eltagadásával az ellenoldal malmára hajtja a tüzeket el nem oltó vizet." - Schiffer András 2019-es évértékelő írása

Az alábbi szöveg a Karátson Gábor Kör első formációjának idején keletkezett. A 2017-es 'NKP - négy gondolatkísérlet' c. tavaszi programsorozat egyik, március 10-én a Fuga Budapesti Építészeti Központban tartott alkalmának vitaindítója volt. A vitaindító szövegének szerzője Lányi András volt.
„A párt a parlamenti rendszer nagy erkölcstelensége: bűnszövetkezet a mandátumszerzésre, szerződés a mindent támogatásra vagy mindent szabotálásra, pecsét a szájra, egyenruha a véleményre”, írta Németh László. Mi nem egészen így gondoljuk. A parlamenti rendszer lényege, hogy a különböző meggyőződések képviselői pártokat alkotnak, kormányzati elveiket nyilvános vitára bocsátják, s a kormányzás felelőssége a választók többségének bizalmát élvező pártra hárul, a többiek ellenőrzése mellett. Működésük törvényessége felett pedig a pártoktól független államfő és igazságszolgáltatás őrködik. Csakhogy nálunk ebből a rendszerből mára semmi sem maradt. A választók többé nem képesek ellenőrizni úgynevezett képviselőiket, a pártok vezéreiket, az ellenzék a kormányt, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalmat, a szakapparátusok a politikai döntéseket, hanem mindez éppen fordítva történik. A sikeres pártok világszerte a közhatalom megszerzésére és kiaknázására szakosodott üzleti vállalkozássá lettek, amelyek a pénzt szavazatokra s a szavazatokat pénzre váltják. Ahol a civil társadalom gyenge és képtelen az ellenállásra, mint nálunk, ott a demokratikus jogállam kulisszái között a klientúrájukra támaszkodó pártvezérek diktatórikus hatalmat gyakorolnak. A pártokból valami egészen más lett, ezért itt az ideje, hogy valami egészen mást találjunk ki a mostani pártrendszer helyett, és hozzá is lássunk a megvalósításához.

A klímavédő mozgalmak jó része evidenciaként kezeli, hogy a „kapitalizmus” nem képes megfelelő válaszokat adni a fenyegető krízisre – hogyan is tudna, mikor a rendszer immanens logikájából következően jutottunk a szakadék szélére. De mi is az a kapitalizmus, és milyen feltételek mellett vezet működése ökológiai katasztrófához?

Egy követőnk hozzászólását közöljük, amivel bekapcsolódik a Lányi András által indított kapitalizmus-vitába.

Az ország nem mozdult meg. Várta, hogy mi lesz. A kommunizmus bukását, ameddig az ancien regime uralma tartott, nálunk nem siettették átütő erejű rendszerellenes megmozdulások – ez alól még 1988-ban is csak évfordulós megemlékezések (március 15., október 23.) és a dunai vízlépcsők ellen szervezett tüntetések képeztek kivételt (az utóbbiakról majd később). Az erdélyi falurombolások ellen tüntettünk. Ceauşescu ellen igen, Kádár János és az MSZMP ellen nem. A lengyelországi, csehszlovákiai és romániai eseményekhez képest a különbség szembeszökő.

Az alábbiakban azt az európai szituációt szeretném röviden felvázolni, amiben a migráció a közbeszéd és a politikai viták központi témájává lett. Ez a szituáció meggyőződésem szerint a magabiztos európai öntudat megrendülésével jellemezhető. A migráció új hulláma bizonnyal hozzájárult az európai identitás megrendüléséhez, de nem tekinthető kiváltó okának. A multikulturalizmus kapcsán ugyanerre szeretnék rámutatni: az európai integrációs formák legitimitását veszélyeztető radikális multikulturalizmus mögött egy olyan átfogó jelenség áll, melynek hatásait a migráció kiélezi ugyan, de csak egyikeként a hasonló irányba mutató tendenciáknak.