Az ország nem mozdult meg. Várta, hogy mi lesz. A kommunizmus bukását, ameddig az ancien regime uralma tartott, nálunk nem siettették átütő erejű rendszerellenes megmozdulások – ez alól még 1988-ban is csak évfordulós megemlékezések (március 15., október 23.) és a dunai vízlépcsők ellen szervezett tüntetések képeztek kivételt (az utóbbiakról majd később). Az erdélyi falurombolások ellen tüntettünk. Ceauşescu ellen igen, Kádár János és az MSZMP ellen nem. A lengyelországi, csehszlovákiai és romániai eseményekhez képest a különbség szembeszökő.