A Magyar Hang július 26-i számában Tanka Endre arra figyelmeztet, hogy 2020-tól kezdve mesterséges holdak ezrei olyan elektromágneses hullámokkal fogják elárasztani az egész világot, amelyek súlyos egészségkárosító – többek között rákkeltő – hatása bizonyított. Hogy miért van erre szükség? Növelni fogják a vezeték nélküli mobilhálózatok adatátviteli képességét. Hogy ez kinek jó? E nélkül a digitalizáció, vagyis a mesterséges intelligencia nem tudná átvenni az irányítást az ipar, a közlekedés és általában az emberi gondolkodás felett. Hogy miért kellene átvennie? Hát a versenyképesség érdekében. Hogy mi az a versenyképesség? Egy üzleti vállalkozás képessége arra, hogy több jövedelmet termeljen és kevesebb embert foglalkoztasson, mint vetélytársai. Hogy ennek mi értelme van? Ne kérdezz már annyit Pistike, foglalkozz a leckéddel inkább.

A 2019-es EP-választások eredményein kirajzolódó globális trend a neoliberális jobboldal és a populista jobboldal, egészen pontosan: a globális nagytőke és a nemzeti burzsoáziák küzdelmét mutatja. Ebben a „játékban” – néhány biztatónak tűnő esztendő után – most úgy tűnik, a rendszerkritikus erőknek nem osztanak lapot (a német Zöldek tündöklése is sajnos sokkal inkább szól a német liberális mező befoglalásáról, mint valamiféle szabályt erősítő kivételről). A magyar eredmény ebbe a trendbe illeszkedik.

Julian Huxley és az Unesco filozófiája – hetven év múltán

Fejlődésnek nevezzük az élő rendszerekben zajló belső átalakulást, melynek eredményeként a környezet kihívására idővel egyre összetettebb, rugalmasabb, változatosabb választ tudnak adni, növelve önállóságukat és javítva fennmaradási és reprodukciós esélyeiket. Fejlődésről akkor beszélünk, ha a teljesítmény javulása a rendelkezésre álló erőforrások gyarapodásával jár. Ha a teljesítmény javulása a rendszer megújulásához nélkülözhetetlen erőforrások felemésztésével párosul, vagy azok elérhetetlenné válnak a további működés számára, akkor nem fejlődésről, hanem egyensúlyvesztésről, válságról, hanyatlásról beszélünk. A fejlődés fogalmába tehát eleve beleértendő a fenntarthatóság követelménye, ezért fenntartható fejlődésről beszélni felesleges szószaporítás. A kifejezés ideologikus célt szolgál: azt a szellemi vákuumot hivatott betölteni, ami a civilizáció fejlődésébe vetett hit összeomlása és a hanyatlás riasztó jeleinek belátása között keletkezik, és az utóbbiak felismerését hivatott késleltetni.

Nagyinterjú az LMP volt társelnökével beszólásról, megrészegülésről, Orbán őrült versenyelőnyéről és az őt felszínen tartókról, az Underwood-házaspárról, fociról és Vasas-pályáról, a haldokló LMP-ről és a haldokló Földről.

Egy követőnk írását tesszük közzé alább. Klein Ákos biológus (Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány) március 15-ére készített összefoglalójában a hazai felsőoktatás helyzetét alapul véve elemzi, hogy miképpen valósítható meg azon belül az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak és a fenntarthatóság elveinek átadása.

"Miközben az önjelölt politikai pártformációk hajba kaptak, hogy vajon mi volna az előbbre való, a hagyomány és a jogfolytonosság helyreállítása, vagy a nyitott társadalom nyugati mintáinak átvétele, nem vették észre,

– hogy a hagyományt hordozó intézmények és csoportok maradéka leginkább csak a sérelmek és téveszmék áthagyományozására alkalmas jelenlegi állapotában, és a nemzeti sorsközösség helyreállítása helyett annak megosztásához nyújt mintákat – egy olyan nemzedék számára, amely e múltat illetően hajmeresztően tudatlan, a közösség szótól viszont kiütéseket kap;

– hogy a „szabad világ” dáridójából végképp kimaradtunk, miután ott a közszabadság időközben áldozatul esett az üzleti vállalkozás szabadságának, ez utóbbi pedig a nemzetközi cégbirodalmak és pénzügyi hálózatok féltékenyen őrzött kiváltsága lett; s ebben az új világrendben a gyenge és késve érkező versenytársat csak az eladósodás szabadsága illeti meg."